A maximumot kihozni magunkból – Interjú Kovács „Kokó” Istvánnal

2015. december 16.

Kovács „Kokó” István olimpiai aranyérmes, profi világbajnok ökölvívó az élet bármely területén lehet sokak példaképe.

MEK_7252

Mit kaptam a sporttól? Magát az életet. Jelenleg egyetlenegy olyan terület sincs az életemben, ami ne lenne visszavezethető valamelyik sportsikeremre vagy akár sportkudarcomra és mindenféleképp magára a sportra. A szabadidősport, az élsport, a sportdiplomácia, a műsorvezetés mind ennek köszönhető. Ha az ember tizenévesen ebbe a rendszerbe belép, megszokja, megszereti, mint egy vérátömlesztés átmegy rajta, már nem is tud tőle elszakadni. Tizenéves korom alap sportága a kézilabda volt, de óriási szerencsémre hamar kiderült rólam, hogy tehetségtelen vagyok, így nem ragadtam bele. Ez az edző tehetségének volt az érdeme, mert rájött és időben figyelmeztetett, hogy itt nem tőlem lesz hangos az öltöző, keressek magamnak mást. Szinte mindent kipróbáltam, mire rátaláltam az ökölvívásra.

– Miről volt felismerhető, hogy ez az igazán megfelelő?

Mert ez volt az első és egyetlen olyan sportág, amelyben valóban meg tudtam magam valósítani, valóban a maximumot tudtam kihozni magamból és jogos elvárásokat tudtam magammal szemben állítani. Az ökölvívásban értettem meg, hogy a „nem”, a „nincs” és a „nem megvalósítható” fogalmak gátolják a sikert, amit máig szem előtt tartok.

– Ez lehet a vezérelve a Fradi 2014-ben újjáalakult ökölvívó szakosztályában nevelkedő fiataloknak is?

Nagyon fontos, hogy sikerüljön a peremkerületekből évente hozzánk érkező 3-400 nehéz sorsú ember életét úgy alakítani, hogy a társadalomba beilleszthető, a társadalom számára hasznos személyiséggé formálódjanak. Ez talán még fontosabb, mint hogy a sportágunk eredményes legyen.

Egészséghíradó

Egészséghiradó

Korábbi programok