Út a maratonig – Sarus Zoltán maratonfutó gondolatai

2015. december 20.

Sokat kérdezik tőlem, hogy miért futok?! Az ok egyszerű, szeretek futni. Örömet okoz és feltölt. Futok 20-30 kilométert és közben kipihenem magam. Persze, fizikálisan megterhel és elfáradok, de ezalatt mentálisan helyére kerülnek a dolgok.

Hegymászó vagyok. Egy olyan hegymászó, aki sokat fut. Ez a sport a legkézenfekvőbb alternatíva volt számomra a hegymászásra való felkészülésben. Négy évvel ezelőtt futócipőt húztam, kimentem a sportpályára és elindultam. Mára a részemmé vált, vagy én váltam a futás részévé. Ez az egyik legősibb és legegyszerűbb mozgásforma. Futni mindenki tud. Mindegy mennyit futsz, vagy milyen gyorsan futsz, a lényeg, hogy fuss! A kezdetek nálam is nehézségeket hoztak. Szúrt az oldalam és nem esett jól. Futottam pár kört, de tudtam, hogy másnap izomlázam lesz és hozzá kell szoktatnom az izmokat, a szalagokat, az ízületeket és persze magamat is ehhez a mozgáshoz. Tulajdonképpen az első hónapjaim így teltek, fokozatosan emeltem a körök számát. Alig vártam, hogy elhagyjam a pályát, mert számomra unalmas volt mindig ugyanazt látni és csak számolni a köröket. Fokozatosan növeltem a kilométerek számát és jutottam egyre messzebb otthonról. Mindig terveket készítettem magamnak, mert a tervek segítettek elérni a céljaimat. Ha teljesült a cél, azt sikerként éltem meg. A siker önbizalmat és megabiztosságot ad.

A fokozatosságnak köszönhetően eljutottam a jeles 21 km-es távhoz, ami a klasszikus maratoni táv fele. Hatalmas elégedettség töltött el, amikor először teljesítettem. Ezután kezdtem el versenyezni is. Legtöbbször félmaratonon indultam. Nagy álmom volt, hogy életemben legalább egyszer fussak klasszikus maratoni, azaz 42 km-es távot. Az első maratonomat sosem fogom elfelejteni. Egy napon úgy indultam el otthonról, hogy ma maratont futok. Orosháza felé vettem az irányt és 21 km-nél visszafordultam. Leírni könnyebb, mint megcsinálni. Aznap kiváló jó edzettségi és mentális állapotban voltam, így egyik lábam a másik után rakva, végül sikerült. Azóta több maratoni távú versenyen is indultam.

Futásaim közben tagja lettem egy közösségnek is. Ezt a közösséget a futás hozta össze. Sokat adott nekem a futás, jobban megismertem magamat és a határaimat. Nyugodtabb vagyok tőle, egy stresszes helyzetet is könnyebben kezelek. Futás közben ki lehet adni a felgyülemlett feszültséget is. Egészségre nevel és egészségessé tesz. A közösségi futás is sokat ad számomra. Ilyenkor többen indulunk el és együtt végzünk, miközben beszélgetünk és jól érezzük magunkat. Vannak olyan futótársak, akikkel a mindennapi életben nem, vagy csak ritkán tudunk beszélni, velük egy ilyen futás megfelelő alkalom a kapcsolat ápolására. Néha szükségem van, hogy egyedül is elinduljak. Ezek az alkalmak más jellegűek. Csak én vagyok és az út. Teljesen újjászületek egy-egy ilyen alkalomkor. Általában ezek szoktak lenni a hosszú és a tempó futásaim. Azt gondolom, hogy amíg képes vagyok rá, futni fogok! Egyszerűen örömet okoz számomra. Mindenkinek csak ajánlani tudom képességeihez mérten, hogy fusson. Legyen benne öröme, érezze jól magát és élvezze, hisz ez az egész lényege.

Egészséghíradó

Egészséghiradó

Korábbi programok